Fejezetek
"Voltak, akik oly gyakran mesélték nekem, hogy milyen az, amikor megérkezett az életükbe a szőke herceg és milyen az, amikor érezték az őszinte, visszavonhatatlan szerelmet. Azt mesélték nekem, hogy ott állt előttük a jövőjük és csak megremegett a lábuk, a szívük gyorsabban dobogott. Még a lélegzetük is elakadt. Minden, ami addig fontos volt, már nem számított, egy pillanat alatt már csak az a bizonyos személy volt az egész életük értelme.""-Még nem írtál rá, ugye?-forgatta meg a szemeit.
-Egyszer már megtettem, amikor boldog születésnapot kívántam neki, de nem írt vissza, akkor minek írjak neki még egyszer?
-Mondjuk, hogy közelebb kerülj hozzá?-mondta Tomi úgy, mintha ez olyan természetes dolog lenne.
-Ez nem ilyen egyszerű kedves Tomi...-suttogtam, majd bedugtam a füllhallgatómat és elkezdtem zenét hallgatni."
"-Mit képzelsz magadról?-morogtam.
-Tudod, elvehetnéd onnan azt a pólót, láttam már ilyet.
Ekkor telt be a pohár. A kezemet hirtelen lendítettem és egy másodperc múlva, hatalmas csattanással eltaláltam az arcát, mire ő halkan felszisszent és odakapta a kezét. Mérgesen nézett fel rám, de aztán a szemében megjelent valami más is... Talán tisztelet és némi büszkeség? Nem tudom.
-Ezt miért kaptam?-kérdezte viccelődve öntelt vigyorral.
-Nem tudom, hogy van-e barátnőd és azt sem tudom, hogyan szoktál randizni hívni lányokat, de az én véleményem szerint nagy szerencséd nem lehet-szóltam be neki.
"Ő törékeny lány, nagyon könnyen megtudják őt bántani és nem vágyik egy olyan kapcsolatra, amiben sikeresen tönkre teszi az életét egy srác. Komolyak a szándékaid?
-Igen.
-Vele akarsz járni?-kérdeztem idegesen.
-Igen-bólintott határozottan.
-Akkor húzzál kifelé és hívd el randizni-kiáltottam rá dühösen."
"-Nos, még mindig ugyanolyan jó hangod van-jegyezte meg Dávid. Sosem szerettem, ha nagyon sokat dicsértek. Annyira azért nem voltam jó, hogy az egekig magasztaljanak, hiszen semmi különleges nincs a hango...
-Hűha-jegyezte meg Tibi kissé döbbenten.-Tök jó hangod van. Nekem nagyon tetszett. Olyan furcsa mély hangod van... Hogy is szokták ezt mondani?
-Torokhang-suttogta Bálint, miközben lehuppant az egyik fotelba.-Torokhangja van, ami igazán ritka az énekesnők körében.
-Pontosan-helyeselt Andris.-Nos akkor benne vagy?"
"Ajkai a homlokomra tapadtak és apró csókot hintettek rá. Érdekes volt, ahogy a viselkedése hirtelen megváltozott és ha most elment volna egy öreg néni mellettünk rögtön elkezdte volna mondani, hogy milyen aranyos kis pár vagyunk. De a fenébe is nem voltunk azok, csak bandatársak voltunk és ráadásul Bálint nem volt oda értem és én se érte. Szinte ki nem állhattuk egymást.
-De igenis odafigyelek rád-mondta, majd eltolt magától és elindult előttem, de még hátra szólt a válla fölött.-Jobban, mint azt gondolnád..."
"-Mi történt veled? A fiúk szerint egy életvidám ember vagy és most meg úgy nézel ki, mint aki egy roncs. Mi történt azzal a fiúval, aki belépett a lány öltözőbe és viccelődött velem? Hol van az a vidám fiú?
-Az a fiú már csak emlék-hajtotta le a fejét Bálint.
-Azt hiszem azt a fiút tudtam volna kedvelne, de azt, aki itt ül előttem, képtelen vagyok megismerni és megkedvelni.
Felkapta a fejét a mondatomra és hitetlenül megrázta a fejét. Talán mondtam valamit, amit ennyire nem hitt volna el? Amit képtelen felfogni?"
"Keze az én kezem után nyúlt, majd megszorította. Bizalmas pillanat volt ez számunkra. Pedig nem is lehetett volna, hogy megtörténjen ez köztünk, hiszen ott állt mögöttem Andris és az emberek ott voltak tőlünk nem messze.
-Izgulsz?-kérdezte.
-Szerinted?-pillantottam rá olyan "most nem hiszem el, hogy ezt komolyan gondoltad" fejjel.-Soha életemben nem léptem még fel közönség előtt bandával együtt és még sosem énekeltem duettet. Szerinted akkor most milyen állapotban vagyok?
-Nyugodj meg-mondta, majd apró csókot nyomott a kézfejemre.-menni fog."
"-Miattam vesztetek össze?
-Valamilyen szinten igen. Én megakartalak védeni tőle és ezt tudattam is vele. Megmondtam neki, hogy ne csinálja ezt, te többet érsz ennél, de ő hajthatatlan volt és nem engedett nekem, hanem csak nevetett. Borzalmasan dühös lettem rá, de volt annyi eszem, hogy ne üssem meg.
-Helyette ő ütött meg-pillantottam az iskola felé dühösen.
-Valamiért nagyon megváltozott már egy ideje, Bella-suttogta Bálint.-Évek óta ismerem és soha nem hittem volna, hogy ilyen ember lesz. Nem tudom mi történt vele, de nem ilyen ember volt. Először helyeseltem, hogy össze akart jönni veled, mert hittem abban, hogy talán visszakapjuk a régi Andrist, de nem így lett és sajnálom, hogy nem hamarabb léptem."
"-Nem mondom azt, hogy sohasem lehet közöttünk semmi, mert ez nem igaz-mondtam a fejemet rázva.-De legyél velem türelmes! Hagyd, hogy megismerhesselek, aztán majd kialakul, ha kialakul.
-Addig várok rád, amíg szeretnéd, Hercegnő-hangsúlyozta ki az utolsó szót, mire én mérgesen ránéztem, de alig bírtam ki, hogy ne nevessem el magam.
-De ezt kérlek hagyd abba! Utálom ezt a becenevet-fontam össze a karomat a mellkasom előtt, mire felnevetett.
-Én szeretem, ha így hívhatlak, majd ha talán lesz köztünk valami, ragozni is fogom.
-Ragozni? Hogyan?
-Majd talán megtudod-vetett rám egy fél pillantást."
"-Tudod még mindig nem hiszem el, hogy igent mondtál-suttogta kuncogva.
-Én meg azt nem hiszem el, hogy megkérdezted. Azt hittem, nem is fogod már többet megkérdezni.
-Hidd el, akartam én, de féltem megtenni, hiszen egy olyan lány, mint te sok fiúnak tetszik-kacsintott.
-Persze-kacagtam fel erőltetetten.-Én? Nagyon nem."
"Egy pillanattal később a torkomban lévő gombóc feloldódott, mert ajkait az enyémek ellen nyomta. Akaratlanul vágytam erre a csókra és nem akartam elengedni őt soha többé. Ajkai lágyak és finomak voltak, könnyen mozgott a szája az enyémen és olyan világba repített, ami kétségtelenül is az egyik kedvencemmé vált. Mámorfelhő vont körbe minket és olyan boldog voltam, mint eddig még soha."
"A fejemet beverhettem, mert a tarkómon végigfolyt valami nedves és meleg, valószínűleg vér. A tekintetem elhomályosult, mindenem fájt és éreztem, hogy a szemem lassan lecsukódik. Sötétség borított be engem és nem láttam mi történik velem. Hallottam, ahogy a Bálint a nevemet ismételgeti, de aztán mély és csendes álomba zuhantam, amibe nincs semmi csak üresség..."
"-Nem akarok távkapcsolatot. Nekem az nem menne.
-Akkor? Mit szeretnél?
-Talán jobb lenne, ha csak barátok lennénk. Tudod hosszú volt a tegnap este, amíg te aludtál, volt időm gondolkodni és talán jobb lenne ez mindkettőnknek a tegnap után."
"-Miért hagytál el igazából?-kérdeztem rá. Sírásomat alig bírtam már visszatartani.
-A balesetünk után képtelen voltam a szemedbe nézni és úgy melletted maradni, hogy tudtam, hogy miattam mentünk neki annak a fának...-kezdte komoran és lehajtotta a fejét.
-De nem miattad történt a baleset. Véletlen volt, baleset volt-tagoltam a szavakat újra és újra, hogy tisztán megérthesse."
"-Vigyázz magadra, nincs kedvem kórházba menni ma este-mondta.
-Akkor vedd le a kendőt.
-Mindjárt-adott egy puszit a halántékomra.
Újabb ajtó nyílt ki és újból kiléptünk a természetbe.
-Most már levehetem?-kérdeztem, miközben megállított valahol. A kérdésemre úgy kaptam meg a választ, hogy a barátom lassan elkezdte kioldozni hátulról a kendőt, majd lassan levette a szememről."
"-Figyeljetek-mondtam a vendégeknek.-mindjárt visszajövünk, de beszélnem kellene Bálinttal egy fontos dologról.
-Arról a fontos dologról?-kérdezett vissza Vivi. Egyedül a lányok tudták, hogy mi az igazi oka, hogy orvoshoz mentem ma. Egyedül ők tudtak a sejtésemről.
-Igen. A feltételezésem igaz lett-kacsintottam, mire ők felsikoltottak, majd magukhoz öleltek.
Körülöttünk mindenki kérdőn nézett ránk, de egyikünk se válaszolt. A lányok tudták, hogy először Bálinttal szeretném tisztázni a helyzetet, utána pedig mindenkinek el akarom majd mondani."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése