Novellák
"A dob ritmust adott, erőt, a zongora dallamot és kedvességet. A hegedű belevitte a szerelem minden szívdobbanását, összeállt egy dal. És az egész a szerelemről szólt. A legszebb érzésről, egy mozdulatról, egy pillantásról, egy érintésről, egy titokzatos és lobbanékony tűzről, ami képes a szívedig hatolni, ami felmelegíti a teljes belsőd, ami az összes csontodban benne van, ami az egész életedet helyre hozhatja, de egyetlen pillanat alatt tönkre is teheti."
"Még mindig az a kellemes bizsergés járta át a testem, hogy ha rám pillantott, pirultam, ha róla kellett beszélgetnem és még mindig féltem attól, hogy az utolsó szakításunk után bevalljam neki, hogy mennyire szeretem őt még mindig.
De hát a félelem, az félelem... Nem múlik el olyan könnyen, mint azt bárki is hinné. Egyetlen, egyedül töltött, gonosz pillanat tönkre tehet bármit, ami az életünkben történik. A gondolatok borzalmasan megváltoztathatják az életünket. Példának itt vagyok, akinek a félelmei miatt tartunk ott, ahol most voltunk."
De hát a félelem, az félelem... Nem múlik el olyan könnyen, mint azt bárki is hinné. Egyetlen, egyedül töltött, gonosz pillanat tönkre tehet bármit, ami az életünkben történik. A gondolatok borzalmasan megváltoztathatják az életünket. Példának itt vagyok, akinek a félelmei miatt tartunk ott, ahol most voltunk."
"Csakhogy most sem a legjobb állapotában érkezett meg a lányhoz. Kissé a pohár aljára nézett a barátaival, de ahhoz még elég józan volt, hogy tudja, mire készül az elkövetkezendő percekben.
De a lány látványa újra lesokkolta. Ott ült a gépe felett egy szál rövidnadrágban, meg abban a kinyúlt pólóban, amit egyszer a fiú szekrényéből csórt el, amikor nála volt. Viktor alig bírta levenni a szemét a lányról, ahogy az éppen nagyon koncentrált és valamit gépelt a laptopján. Ilyenkor volt igazán önmaga, mert az a lány volt, akibe Viktor annyira beleszeretett."
De a lány látványa újra lesokkolta. Ott ült a gépe felett egy szál rövidnadrágban, meg abban a kinyúlt pólóban, amit egyszer a fiú szekrényéből csórt el, amikor nála volt. Viktor alig bírta levenni a szemét a lányról, ahogy az éppen nagyon koncentrált és valamit gépelt a laptopján. Ilyenkor volt igazán önmaga, mert az a lány volt, akibe Viktor annyira beleszeretett."
"Kezdve ott, ahol befejeződött. Augusztus 5-én reggel mindketten nyúzottan és kimerülten ébredtünk a hosszú éjszaka után, amelyet egy bálban töltöttünk. Nem sikerültek úgy a dolgaink, ahogy terveztük, ezért mikor megérkeztünk hozzájuk egyetlen szó nélkül befeküdtünk az ágyba. Másnap reggel viszont az a bizonyos tüske kipukkasztotta a körülöttünk lévő védőburkot.
Borult az összes eddig felépített védőfal. Amit eddig magunkba fojtottunk, most mind kiadtuk magunkból. Olyan sérelmeket vágtunk egymás fejéhez, amik rég visszanyúltak a múltba, amelyre szinte már senki nem emlékezett, de mi ezt hoztuk fel, nekünk ezzel kellett tönkretenni a kapcsolatunkat."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése