Nem fűznék sok mindent hozzá :D Homokba írt szerelem, prológus... Nem tudom mikor hozom az első részt, mivel a suli mellett nem tudok olyan gyorsan írni, de megpróbálom jöbő hétvégére megírni. Addig is legyetek jók :*
Puszil titeket:
Skyler Brooks :*
Az idő
múlásával a szerelem könnyen elmúlhat, de csakis abban az
esetben, ha képes vagy elengedni a szeretett személyt. Ha ott van
az emlékeidben és minden egyes pillanatban rágondolsz, akkor az
összes érzésed megmarad és képtelen leszel arra, hogy
megszabadulj tőlük.
Nagyon
jól ismerem a felejthetetlen nagy szerelmet. Nagyon jól tudom,
mikor a fejedben csak ő jár, amikor a szíved csak érte dobban. A
szerelem bonyolult érzés és jó annak, akinek nem kell azon
gondolkodni, hogy hogyan tudná elfelejteni a fiút, akiben már
többször is csalódott. Bárcsak el tudnám felejteni azokat az
időket, de valamiért nem megy. Talán a sok szép miatt a rossz
emlékek háttérbe szorulnak, az idő pedig annak ellenére, hogy
változik, felejthetetlenné teszi a múlt időket.
Gondterhelten
sétáltam a Balaton partján, miközben figyeltem a lemenő nap
halvány fényét és azt, ahogy a Balaton vizén megtört a
napsugarak fénye. A tiszta levegő az orromba áramlott, a madarak
halk csicsergésének hangja és az emberek beszélgetése keveredett
egymással a hátam mögött. A kikötő még ilyenkor is szinte tele
volt, gyerekek szaladgáltak, a szüleik pedig a nyomukban sétáltak,
miközben csodálták a gyönyörű partot.
A
gondolataim újra ahhoz a nyárhoz terelődtek, amikor megismerkedtem
Vele. Majd megjelent előttem az a másik arc, aki iránt szintén
nem közömbösek az érzéseim. De melyik uralkodhat el rajtam a
legnagyobb mértékben? Melyik fiú lesz az, akinek igent tudnék
mondani? Eddig egyikőjük sem zavart bele az életembe, most
hirtelen mindketten megjelentek és mindketten a szívemre pályáznak.
A helyzet túl bonyolult és a szívem azt szeretné, hogy minél
hamarabb döntsek ebben az ügyben. Csakhogy ez nem olyan könnyű,
mint azt mindenki hinné...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése